ingyen webstatisztika

Az organikus közösségalkotás művészete – III. rész

2014-10-06 0 hozzászólás

Szeptember 25-én nagyon párbeszédesre és gyakorlatorientáltra sikeredett a Borsi Móni által vezetett emberi kapcsolataink és konfliktusaink című rendezvény, mely a szellemi, gondolati szféra után az érzelmeink és a szociális szféra kérdéseit igyekezett körbejárni. Némi elméleti megközelítés után többnyire a bennünk lévő valódi érzelmeket, a saját magunkkal és másokkal szembeni őszinteséget, tükrök felismerését tesztelte Móni, sokak számára komoly felismeréseket eredményezve ezzel.

Volt olyan fantasztikus visszajelzés, hogy pl. az egyik résztvevő hosszú évek kibogozásra képtelen konfliktusának gyökerét ismerte fel az elhangzott példák által (és így a rendezvényt követő éjszaka alig aludt valamit), de olyan szakmai vélemény is elhangzott felém, hogy azért ehhez a fajta kvantumugráshoz – amit egy jól irányzott tükör okoz – kell némi előképzettség az önismeret útján, különben ennek hiányában könnyedén “dobható egy hátas”. Reméljük azért nem dobott senki hátast, bevallom én imádom az “arcba mondó” kritikákat, mert ahogy mondani szokták “csak az fáj, ami megérint” (vagyis ami egyébként is bennem van, viszont úgy teszek, mintha nem lenne). Íme néhány dia, mely az elhangzottak elméleti oldaláról mesél:

Október 9-én az Organikus Közösségalkotás Művészete c. morfondírozósorozat harmadik, s egyben befejező része következik, mégpedig a fizikai világunkhoz leginkább kapcsolódó gazdasági szféra, a PÉNZ területe, ami egyéni szinten az emberi AKARAT szintjének felel meg.

Vajon hogyan működik bennünk az, hogy AKARUNK valamit, ahelyett, hogy egyszerűen SZERETNÉNK azt? Lesz-e különbség a végeredményben és ha igen, milyen mértékű? Ha megfelelő módon AKAROK valamit, vajon a PÉNZ is másképp “érkezik” hozzám? Milyen hatása van egy vezető AKARATÁNAK és PÉNZhez kapcsolt érzéseinek / érzelmeinek az általa irányított szervezet GAZDASÁGI SZFÉRÁJÁRA? Milyen hatása van a PÉNZhez kapcsolt viszonyomnak a személyes BOLDOGulásomra?

Amikor gyerek voltam, sokat hallottam a tanáraimtól, szüleimtől, hogy ne azt mondjam, hogy ezt vagy azt AKAROM, hanem mondjam azt, hogy SZERETNÉM. Ezzel ugyanis elveszem a közlés egós élét viszont a szándék egyértelmű, de szelíd kifejezésével egy sokkal pozitívabbnak és rokonszenvesebbnek tűnő érzelmet tudok kifejezni. Az akaratos emberek – mondani szokták – nagyon idegesítők és fárasztók tudnak lenni, de vajon biztos, hogy azzal van-e a baj, hogy ők akarnak, s nem azzal, ahogyan és ami miatt akarnak? Ha megnézzük a világtörténelem vívmányait, a megfelelő szellemi és érzelmi alapokon túl komoly AKARÁS kellett ahhoz, hogy azok létrejönnenek. Pusztán vágyni valamire és álmodozni minden jelentős terv alapja, azonban kevés a megvalósításhoz. Ha az igazi forrás nem AKAR megnyilvánulni, csak pusztán SZERETNE, akkor abból nagyon sokszor nem lesz semmi.

Meggyőződésem, hogy simán lehet – és bizonyos szinten kell is akarni – de mindezt éber módon szabad megtenni, vagyis tisztában kell lennem azzal, hogy a szándékaim következetes végrehajtása milyen indíttatásból fakad, annak milyen hatása van másokra, a világra, s hogy mindez a környezetemhez már a célhoz vezető úton (hiszen az út a cél, ill. annak minősége!) is hozzátesz, vagy bizonyos területen mások energiájának elszívásából keletkezik csak előrehaladás? Talán ha ilyen szempontok is benne lennének a jövő építésének politikai és gazdasági döntései mögött, talán kevesebb fájdalom lenne a “fejlődés” során.

Persze az október 9-i morfondírozással nem csak ebbe a filozófiai irányba akarunk elmenni, hanem olyan gyakorlati példákba is belenyúlunk, amelyek megmutatják számunkra, hogy mennyi mindenre képesek VAGYUNK, ha felismerjük a saját, velünk született, teremtő AKARATUNKAT. Az organikus közösségalkotás művészetének hármas képletében a gazdasági, pénzzel-akarattal kapcsolatos témakör az emberiség jelenlegi tudatszintjéhez leginkább közelálló (és így a legtöbb figyelmet érdemlő) szférája, hiszen a szellemi-gondolati és szociális-kapcsolati szférákkal az nem csak, hogy megfelelő egyensúlyban nincsen, hanem a mai modern világ istenévé vált a mindenen átgázoló profithajhászat és ahhoz, hogy ez változni tudjon, AKARNUNK kell megérteni ennek mögöttes okait. 🙂

Amennyiben szeretnél egy kicsit éberebb, szeretetteljesebb módon akarni és megfelelő tudatossággal viszonyulni a pénzhez, gyere el október 9-én 18:00 órától és gondoskodunk róla, hogy kapj néhány rendszeresen alkalmazható gyakorlatot az eszköztáradba! (Ha a korábbi alkalmakat elmulasztottad, az se tartson vissza, minden úgy lesz hangszerelve, hogy azok számára is izgalmas legyen a találkozó, akik az első 2 alkalmon nem vettek részt!)

A bejegyzés szerzője:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Van véleményed? Ki vele!